Mért pont ő...
3.rész
A megmentőm
Sziasztok kedves olvasók!!
Remélem tetszettek az előző részek is, és ez is fog! Nem lett túl hosszú, de ígérem a következő annál izgalmasabb lesz!! Jó olvasást!! xxNorina
A "megbánás" szabadon választott, ám tévesnek bizonyuló cselekvést implikál; az én történetemben a szabad akarat nem jutott szerephez."
Semmit nem aludtam az éjjel, csak azon a levelen járt az eszem. Vajon ki írhatta? Ki az aki ennyire szeret és észre se veszem? Martin biztos nem és Áron se, hisz mégis csak a mostoha tesóm. Akkor ki lehetett?
Ahogy ezen gondolkoztam észre se vettem, hogy elrepült az idő, már reggel 8 óra volt. Igaz egy szem hunyásnyit se aludtam, de nem igazán voltam fáradt. Annak ellenére, hogy nem voltam fáradt olyan jól esett a pihe-puha ágyban feküdni. Viszont mikor elkezdett rezegni a telefonom kénytelen voltam felkelni.
- Holman Norina! -mutatkoztam be, mert egy ismeretlen számot mutatott.
- Nori, Niki vagyok. -szólalt meg legjobb barátnőm.
- Nem írta ki a neved.
- Igen tudom, új telefont kaptam. Na, viszont a lényeg, hogy lesz este egy buli, gyere már el velem légyszíves!!
- Ne, Niki.. nincs kedvem.
- Na please jó lesz!! Úgy is rég találkoztunk már.
- Jó, de ez az első és utolsó alkalom, hogy elmegyek buliba. Hol lesz?
- Itt a Kék-völgy utcába!
- Hány órakor??
- Este 7-kor kezdődik! Elmegyek eléd és akkor megyünk együtt. Okés?
- Jó!
- Na de én most leteszem, mert megyek vásárolni. Puszika!!
- Szia!- hát igen Niki a legjobb barátnőm, de az ízlésünk annyira hasonlít egymáshoz, mint kb a tűz és víz.
Ahogy letettem a telefont visszafeküdtem az ágyba és tovább gondolkoztam a levelen. Aztán már csak arra emlékszem, hogy este fél nyolc van és eszeveszettül csörög a mobilom.
-Haló! -szóltam bele kómásan.
- Szia Norcsii!!! Most indulok, remélem kész vagy már!! -mondta nyájasan barátnőm.
- Niki, szia!! Persze, már vagy fél órája!
- Jó, ennek örülök 10 perc és ott vagyok, majd engedj be. Puszika!!
JÉZUS KRISZTUS URAM ISTEN, MEG A TÖBBI SZENT!!! Hogy leszek én kész 10 perc alatt??
Azzal a lendülettel, ahogy letettem a telefont rohantam a fürdőbe, felrakni egy minimális sminket. Azaz csak rohantam volna, ha az ajtóm nem zártam volna be mikor hazaérek és eszembe jutott volna, mert így sikeresen nekimentem.
-BASSZUS!! -Igazából nem fájt, csak meglepődtem, de mivel siettem nem álltam le 1 órát gondolkozni, hogy mi is történhetett, csak kizártam az ajtót. Ahogy kiléptem rajta, na kibe azaz kikbe botlottam!? Na kikbe? Martinba és Áronba.
Ők is ugyan olyan meglepetten néztek engem, mint ahogy én őket. Egy valamit azért nem hagyhattam szólás nélkül.
- Hogy te mekkora álszent vagy Martin!!
- Mert?
- Te mondod, hogy ne barátkozzak Áronnal erre itt jó pofiztok egymással!!
- Haverok vagyunk!
- Igen, tényleg?
- Igen!! -Áron.
- Érdekes, mivel mindig együtt vagytok, már-már inkább mintha járnátok. -azzal ott hagytam őket.
Igazából fogalmam sincs, hogy sikerült, de elkészültem 10 perc alatt és ahogy végeztem, már csöngetett is Niki.
Mivel Martinék lent voltak, ezért ők nyitottak ajtót, még mielőtt leérhettem volna.
- Szia Áron!! -nézett kihívóan Niki Áronra.
- Cső! -Áront nem igazán érdekelte Niki.
- Niki!!
- Mehetünk? -tért egyből a tárgyra Niki.
- Ja!! -mondtam szűkszavúan, ahogy leértem a lépcsőn.
- Sziasztok srácok!!!-köszönt el Niki.
- Szia!! -köszöntek a srácok. Én nem köszöntem el tőlük, úgyis látom még őket. Bár ne látnám.
****
-Niki, kimegyek a mosdóba, addig légyszíves vigyázz a üdítőmre. Köszi. -Mivel kicsit szédültem, szerintem azért, mert már egy napja nem aludtam, gondoltam kimegyek a mosdóba, megmosom az arcom. Úgyse nagy szám ez a buli. Niki már a buli elején leállt egy sráccal dumálni, szóval ő elvan.
Megmostam kicsit az arcom, ami valamennyire észre is térített, így visszamentem.
Ahogy visszaértem, Niki már nem volt sehol. Elkezdtem keresni, de olyan 10 perc múlva feladtam. Gondoltam hazamegyek. Aha, de ezzel csak egy gond van. Mégpedig, hogy Niki sehol, amiből származik a többi probléma, 1. kocsival jöttünk, azaz drága barátosném kocsijával. 2. Az autóba hagytam a kabátom, miszerint a buliba nem fog úgyse kelleni, csak aggatna. 3. Rohadt hideg van kint, nálam meg csak egy vékony pulcsi van. VISZONT!! Én itt nem maradok tovább, mert egy olyan 18-19 év körüli srác egy folytában néz és rohadtul nem tetszik nekem. Mi a francért hagyott itt Niki?? Basszus csak az ő kedvéért jöttem ide erre itt hagy?! Remek.
Magamra húztam a pulcsimat, és kiléptem a hideg, szeles, hóeséses időbe. Ráadásul még sötét is van. Kiváló.
Már kb 5 perce sétálok, de olyan, mintha egy lépést se haladtam volna még. Már mindenem megfagyott és van egy olyan érzésem, hogy követ valaki.
Hátra néztem, de nem volt sehol senki, így befordultam egy utcába, s a sarkon megálltam és kikukucskáltam a ház falai mögül.
MI??? Ez az a gyerek a buliból, aki nézett. Uram isten!! Amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem. Közbe gyorsan elővettem a telefonom és kikerestem a legelső embert, aki az eszembe jutott. Áront. De viszont még egyszer gyorsan hátranéztem, hogy tényleg követ e a srác.. nagy bal szerencsémre, elég szépen követ.
Tárcsáztam Áron számát.. végig kicsöngött de nem vette fel. Remek. Megpróbáltam sms-t írni, futás közbe és csak reménykedni tudtam, hogy Áron elolvassa és elég értelmesen írtam a szöveget. Leírtam, hogy honnan indultam és merre tartok, és hogy jöjjön értem, különben ki tudja, mi lesz.-Hé cicuska várj már, nem harapok!! -amennyire csak a lábaim bírták futottam. Nem érdekelt, hogy merre, csak el a pszichopata gyerek elől.
Olyan 10 perc futás után már sehol sem láttam a srácot, így vissza indultam a fő útra. Lassan mentem, mert már nagyon elfáradtam és forgott velem az egész világ. Azért megpróbáltam óvatos lenni, mert tartottam attól, hogy netán még mindig követ.
Elővettem a telefonom, de Áron nem reagált az sms-re. Nem hívott, nem írt...semmi.
Hirtelen a semmiből elém ugrott a srác. Ijedtemben még a telefonomat is elejtettem, annyira megrémültem.
- Mért futottál előlem, nem bántalak..-kacsintott egyet.
- Hagyjál!!-próbáltam határozott lenni, de amennyi piát megívott, nem hiszem, hogy nagy hatást gyakoroltam rá. -Nem hallod, engedj már el!!-szóltam erélyesebben, mert közbe megragadta a karom, ami nem mellesleg nem volt valami kellemes.
- Hmm.. a kiscica morcos..ezt szeretem!!-húzott egyre közelebb magához.
- Pénz kell?? Adok, csak hagyj elmenni!!
- Pénz??-nevetett. -Nekem valami egészen más kell!!-nézett végig rajtam. Kezdem érteni, hogy mit akar. De az nem jó!! Nekem nem.
- Engedj el!! -kezdtem rángatni a karom, de ő egyre erősebben szorította, én meg egyre jobban rángattam.
Hirtelen a falnak szorított és fogdosni kezdett.
- Engedj el!! Kérlek engedj már el!!- a könnyeim már folytak, az arcomon. A srác pedig egyre jobban szorított a falnak és a nyakamat kezdte szívni.
- Ez fáj!!!-sikítottam, de nem érdekelte, egyik kezével befogta a számat, másikkal pedig vetkőztetni kezdett. Először csak a pulcsim cipzárját húzta le, utána pedig az ingemet kezdte kigombolni. Én csak becsuktam a szemem és már nem volt erőm semmit se tenni a srác ellen.
Aztán hirtelen egy ismerős alak lerántotta rólam.
